Dalmiii blogol

:-( de most tényleg, nem értem miért nem lehet bejelentkezni! Egyszerüen nem megy!
Épp csak kicsit fel akartam nézni mielőtt megyek Győrbe, de nem..... ( UTÁLOM ÉS KÉSZ :( )

Ma nagyon angyalka vagyok.... már voltam reggel apuval Petiéknél, aztán haza, csibáltam palacsintát az ebédhez, meg muffint sütöttem, aztááán.. hm, végig kell gondolni.. ja megvan, aztán kajáltunk meg virágokat ültettünk át.... most meg ittvagyok, szépen megfürödve, illatosan.
Tegnap még cipőt is vettünk Ginivel, majdnem ugyan olyant teszen hozzá :P
(Az MSN még mindig nem jó..... grrrrr)

Esztivel meg Árkádba készülünk. Aztán Este meg ittalszik a Peti! Jajj tegnap annyira büszke votlam rá! Azt mondta nagyon király volt a szóbeli (osztályozó)...a Tagesablauf-ot húzta! :) Örültem, hogy jól sikerült neki. <3<3<3

Amúgy mostanában valami bajom lehet, illetve pár napja olyan semilyen vagyok. Olvastam Christel Zachet könyvét ( Belli    Várlak otthon, a Paradicsomban...!) és egy kiscit talán megviselt a dolog. Főleg mivel ez nem egy kitalált történet hanem egy megtörtént eset. A Lány (Isabell) pár évvel lenne idősebb mint most anya. Ilyen könyvek olvasása után mindig rádöbbenek, hogy lehet h állandóan panaszkodok, hogy rossz az idő, meg idegesit egy csomó ember, de mégiscsak egészséges vagyok, és ez az amit nem pótolhat más.
Tegnap etika órán épp arról beszélgettünk (Nietzsche apropóján), hogy szinte minden dolog akkor van ránk a legnagyobb hatással amikor először látjuk, érzékeljük, éljük át. És mondjuk ha egy véres horrorfilmet megnézel először, utána már nem tudod értékelni annyira az utána látott mondjuk teszem azt romantikus filmet. Ebben szerintem rengeteg igazság van. Ez a pár nap amióta a Bellit olvasom, egyszerüen nagyon furcsa volt. Igaz ott volt a Nővérem huga, ami ugyancsak elég mélyenszántó könyv, de ott tudja az ember lánya, hogy az egy kitalált történet, ez pedig NEM. Nagyon megrázó, ahogy az anyukája leírja a történteket, és benne van egy csomó levél és naplórászlet a lánytól magától is. Ahogy szépen lassan beletörődött abba, hogy meg fog halni, és már várta is. Egy év alatt meghalt, de az utolsó évben igyekezett minél intenzívebben élni. Szép történet, de nagyon nagyon szomorú. Lehet nem kéne ilyeneket olvasnom....

Na jó, kezdek túlságosan intellektuális lenni... lassan öltöznöm is kell... (ÉS Az MSN MÉG MINDIG NEM JELENTKEZIK BE :-S GRRRRR)